Gong Puja az Ősök nyomában

2018. október 31., szerda 20:55

" Van valami az emberben, ami szembeúszik a természettel és az idő múlásával... 

...Tavasz és nyár: a természeté. De az ősz és a tél gazdagabb: az időtlen és határtalan mindenség, az univerzum évada...
...Ősszel, amikor egy lámpás fénye elég ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat – valójában az emberi sors, az emberi helyzet misztériumát éljük át. A természet elalszik – s mi fölébredünk. Látszatra leszűkül életünk; bezárkózunk. De ez a kiterjedés nélküli hely – ahol szobánk áll, és lámpásunk világít – a „kör középpontja”. Valódi helyünk. Mivel az ember, bár a természetben él, igazában a mindenség, az univerzum polgára. Mi több, az idő természetes folyamán túl az öröklété: Isten meghívottja. Valódi helye ezért jelképes. Látszatra egyetlen kiterjedés nélküli pont. Valójában az öröklét időtlen tágassága.
Égessük lámpásunkat! " Pilinszky János


Talán az ősz az az évszak, az összes többihez képest, amikor a legtöbbet tudhatunk meg önmagunkról.
A virágzás és a dús termés betakarítása után a természet aktív, kifelé irányuló erői visszahúzódnak, ami a hanyatlás kezdetét jelenti. A növekedés időszaka lezárul, a feleslegessé vált dolgok elengedődnek, elszárad a növényzet, kopárrá válik a föld. Az öregedő, őszülő természet nem ragaszkodik makacsul többé a korábbi formákhoz. Még utoljára felölti legpompázatosabb ruháját, hogy az elmúlás előtt még egyszer megmutassa az élet szépségét és nagyszerűségét. 

Az ősz talán legszebb üzenete az elmúlás. Elsőre szomorú üzenetnek tűnik, hiszen a halált és minden folyamatnak a végességét hordozza magában és felhívja figyelmünket saját halandóságunkra is. Ahogy a természet felkészül az elcsendesedés, a befeléfordulás, a nyugalom időszakára, hogy belső értékeit megőrizve erőt gyűjtsön az új és tiszta befogadásához, úgy az elmúlás is magában hordozza az elengedés erejét is: egyrészt minden folyamat, életszakasz, feladat lezárul egyszer, másrészt elengedés nélkül nincs lehetősége új dolgoknak születni az életünkben.
 A gyász természetes velejárója annak, ha valamit elveszítünk vagy valamitől megválunk. Függetlenül attól, hogy mennyire lesz jobb vagy roszabb nekünk ezután, mindenképpen elveszítünk valamit, ami eddig a részünk volt. A természet arra is tanít, hogy ennek is helye van az életünkben. Nem csupán virágzás és napsütés képezi a részét, hanem a veszteség és az ezzel megélt fájdalom is.

Az élet természetéhez tartozik, hogy a fény és a szeretet ugyanúgy létezik, mint a sötétség és a fájdalom. Mi emberek állandóan a fény és az árnyék között lavírozunk. Bármilyen árnyékra is bukkanunk önmagunkban, az gyakran valamilyen velünk megtörtént eseményre vezethető vissza. Azokkal az eseményekkel szemben, amelyek fájdalmat okoztak, lekapcsoljuk az érzékenységünket, ami ahhoz vezet, hogy csak fél életet élünk, egyre kisebbé és gyengébbé válunk, mint amilyenek valójában vagyunk.

Kultúránkban a fiatalságot tartjuk az irigylésre méltó életkornak, ezzel együtt az öregedés és az élet utolsó szakasza és a halál tabuvá válik. Pedig ahogy az ősz egyszerre időszaka az elmúlásnak és a termés betakarításának, úgy az öregedés sem csak a halálhoz való közeledésről, de a bölcsebbé válásról is szól. Ahogy öregszünk, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy mi az, ami igazán fontos az életben.

Ahogy tudatába kerülünk annak, hogy csak egy rövid ideig vagyunk itt, hogy véges lények vagyunk, úgy működik, mint egy fáklya, amely rávilágít a valóságra és megkülönböztet a valótlantól. Az automatikus gondolkodás sötétségében, sokszor tévesen tulajdonítunk jelentőséget olyan dolgoknak, amelyek üresek minden valódi tartalomtól. Öntudatlanul is ilyen dolgokhoz kötjük az élet-energiánkat, egészen addig a napig, míg kiszakadnak belőlünk, fájdalmasan szétrombolva a kielégülés és elégedettség érzetét.

A valódi megtapasztalása annak, ami végtelen, ami nem-halandó, ragyogó fénnyé válhat bennünk, egy olyan vezérlő fáklyává, amely felfedi a valódi igazságot arról, hogy kik is vagyunk és valójában miért is vagyunk itt.
Az ősz visszavezet bennünket belső lényegünkhöz, előremozdít bennünket, hogy mellőzni tudjuk azt, amire már nincs szükségünk, és feltárja előttünk, mi is az igazán jelentős az életünkben. 


HA TETSZETT AZ ÍRÁSUNK IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE HETI INSPIRÁCIÓKÉRT!


ŐSZI GONG PUJA AZ ŐSÖK NYOMÁBAN ››

2018. NOV. 03-04. 22:00-06:30


Az enyészet hava az emlékezés ideje is. Őseink múltja tovább él bennünk, a mozdulatainkban, a beszédünkben, ahogy a hajunkba túrunk, ahogy a szokásainkat alakítjuk. Az ősök ideje ott bujkál a génekben, és áramlik tovább.
Az ember kötődik. Tájakhoz, ősökhöz, anyanyelvhez, tárgyakhoz, emlékekhez, hagyományhoz. Ez a kötődés át- meg átszövi érzelmi életünket, meghatározza értelmi fejlődésünket. Csakhogy az ember szabadulni is akar. Gonosz és terhes emlékektől, elvásott és megkopott tárgyaktól, nyűgös hagyományoktól. Elszakadni az ősök követelőző árnyaitól, menekülni unt tájak szűk börtönéből. Egyszerre érezzük a szülőföld vonzását és a távolságok nosztalgiáját.


A Puja a szanszkritban és a páliban a „tisztelet és az odaadó figyelem, az imádat kifejezésének szertartása. Az őszi Gong Puján őseink szellemeit szólítjuk meg, azok végtelen sorára emlékezünk vissza, akik előttünk jártak az úton. Emlékük előtt tisztelgünk, mécsest gyújtunk, megünnepeljük őseink égi úton járó lelkét és elengedjük mindazt, ami már nem szolgálja a fejlődésünket. Ezen az éjszakán átjárható lesz minden ösvény – ami a földi családunkhoz, őseinkhez, mestereink tudásához és bölcsességéhez köt és az is, ami a lelkünk születésének helyével együtt rezeg a szívünkön át az Ég valamely csillagával.
A Gong egy szent küszöb. Egy kapu, mely a véges és végtelen Éned megtapasztalását köti össze. Megvan az a képessége, hogy meghaladja az időt, teret és más valóságokat. Olyan energia kapuk, melyek összegyűjtik és egy fókuszba hozzák az Univerzum energiáját.
A Gong Puja az életet jelentő Eredő hangfolyam előtt tisztelegve tartja meg a teret lényünk fizikai, érzelmi és szellemi gyógyulása számára.

Persze nem csak ősszel lehet emlékezni, elengedni, tervezni, számot vetni és felkészülni a megújulásra, hanem bármikor. A természet ciklusainak azonban megvannak a maga szimbólumai és erőterei, amik inspirációt adhatnak a bennünk zajló folyamatokhoz.
Kapcsolódj hozzánk ezen a misztikus szertartáson, ahol az ünnepi hangulatot belső fényünk ragyogásának táplálása teszi teljessé. Szerezz egy mély tapasztalatot a Szívközpontra összpontosítva és engedd, hogy éjszaka a szakrális rezgéseken keresztül a Szíved váljon Isten templomává és az Aranytemplommá!


Szeretettel várunk!

Navnihal és a KozmoGong Group vendégei:

Navraj és Judit Sattwa Schrenk



ŐSZI GONG PUJA AZ ŐSÖK NYOMÁBAN ››

2018. NOV. 03-04. 22:00-06:30

          Program:

          21:30-22:00 megérkezés

          22:00-22:30 Nyitó meditáció

          22:30-06:00 GONG PUJA 

          06:00-06:30 GYÓGYÍTÓ KÖR - Reggeli meditáció


Helyszín: Harmónia Palota (1088 Budapest, Múzeum utca 9.)

Részvételi hozzájárulás elővételben: 13.700.-          

Részvételi hozzájárulás helyszínen: 15.000.-

Helyedet az info@shaktijoga.hu címen tudod biztosítani

Hozz magaddal kényelmes fekhelyet, matrac polifoam, takarót és mindazt amivel kényelmesen érzed magad az éjszaka folyamán.