Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk. (...)
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, - jól várakozik, s már várakozása felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé, szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből éppen azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: hetek, órák, percek kattogó szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. (Pilinszky János)

"TRAVEL LIGHT, LIVE LIGHT, SPREAD LIGHT, BE THE LIGHT." Yogi Bhajan

Ahogy a tél beköszöntével a természet is elcsendesedik, megpihen és belső transzformációval erőt gyűjt az újjászületés reményében, az év legsötétebb napjait mi is használhatjuk arra, hogy igazán mélyre menjünk önmagunkba, hogy még inkább befelé figyeljünk és összekapcsolódjunk mindavval a belső erővel, a szeretetünkkel és bőségünkkel, ami egyébként a bensőnkben szunnyad. Amikor a téli sötétség idején a belső tűz is elkezd pislákolni, mi dönthetünk úgy, hogy felélesszük és megőrizzük azt, ami bennünk ragyog. Az Ünnep belül keletkezik. Ez a várakozás ereje. Valami eljön, amit vártunk és manifesztálódik általunk. A legnagyobb művészet, csendben ülni, várni és engedni, hogy jöjjön. Viszont a felfokozott lelkiállapotban, a várakozás állapotában törékenyebb a lelki egyensúly, könyebben kipattan a szikra. Ezért ez egy különleges és szent időszak arra, hogy megerősítő, ragyogó és tápláló térben tartózkodjunk, hogy rítusokkal, tradíciókkal, ünnepléssel felemeljük és megtartsuk a lelket.  

Évezredek óta ünneplik a Téli Napfordulót, amikor a Föld elektro-magnetikus tere és a nap sugarai megváltoznak. Ez egy fordulópont, ahol a sötétségből visszafordulunk a fény felé. Mi is részesei vagyunk ennek a változásnak, a testünkkel, lelkünkkel és a szellemünkkel. Az év utolsó hónapján, a növekedő Adventi gyertyák fénye, a Telihold, a Téli Napforduló mind arra emlékeztetnek bennünket, hogy a sötétség felett mindig úrrá lesz a fény.

TELIHOLD MEDITÁCIÓ A TÉLI NAPFORDULÓN ››

2018. december 21. 19:00

Naad jóga, Planetáris Gongok,  Élőzenés Mantra

szeretettel várlak,

Navnihal

Ha tetszettek írásaink iratkozz fel HÍRLEVELÜNKRE a heti inspirációkért!